"Figyelés. Ha egy szóban kellene összefoglalnia, ezzel jellemezné harmincévnyi munkásságát. Zoltai Bea több mint száz kiállítással a háta mögött a Fine Art Hungary öt legjobb festője között szerepelt.

Olyan a házad, mint egy többemeletes galéria. Minden műalkotásnak kitalált helye van benne, és ahogyan sétálunk, és a tárgyak történetét meséled, egyszemélyes tárlatvezetésen vehetek részt egy olyan képzőművész otthonában, aki itthon éppolyan népszerű, mint külföldön.

Az otthonom olyan, mint egy visszatekintő kiállítás, mert csak a saját munkáim vannak a falakon. Minden felület más-más korszakot idéz, és a szobák berendezésére – ezzel egységben ugyan, de – más-más kultúrából származó tárgyak együttes jelenléte jellemző. A nappaliban a földön heverő antik nomád párnák például a beduinok használati tárgyai voltak, ezekkel együtt költözködtek – itt azonban pihenőszigetekké váltak. Mellettük sok száz éves kárpátaljai kelengyésládák láthatók, és mi ugyan már nem tudjuk, melyik kis minta mit szimbolizál rajtuk, de a különféle berendezési tárgyak jól működnek együtt. Megőrzés, továbbadás, változatos mintarendszerek együttélése vesz körül.

A szoba hangulatát leginkább két hatalmas fehér-arany kép adja meg, amelyeket a fény vándorlása a nap során mindig más megvilágításba helyez.

A falon a diplomamunkám darabjai, vagyis Paolo Uccello kora reneszánsz festő A San Romano-i csata című csataképátiratai vannak fent. Mivel Uccello nagy kedvencem, úgy akartam kapcsolódni hozzá, hogy miközben valami teljesen új keletkezik, az eredeti munka arányrendszere megmaradjon. A triptichon Medici-megrendelésre készült; jelenleg három helyen: Londonban, Párizsban és Firenzében vannak kiállítva a darabjai. A három átalakult kép együtt nálam látható.

Uccello vásznain a festett felületek napjainkra erősen lekoptak. Aranyfólia segítségével az eredetileg is aranyozott felületeket, és kizárólag csak ezeket – lószerszámok, harsonák – jelenítettem meg a hatalmas fehér vásznakon. A megkopott, cselekménnyel telített felületeket, mintha az idő tovább dolgozott volna, a festmény pigmentjeiben eltüntettem, így az eredetivel ellentétben csendes csataképek lettek az elkészült alkotások. Ezzel a „nem jelenlevéssel” – úgy érzem – határozottan jelen lévővé válik az Uccello és énköztem eltelt ötszáz év. Mi ugyan békébe születtünk, de akármennyire is csodálatos a világunk, a háborúk folyamatosan jelen vannak benne, most pedig elég közelről is érezhetjük ezt, és ettől a csataképek régies műfaja új jelentést kapott. Egy alkotás mondanivalóját mindig befolyásolja a világ változása."

A cikk teljes terjedelmében itt olvasható: https://kultura.hu/az-idovel-valo-torekeny-jatek-zoltai-bea-festomuvesz-archaikus-feszitett-lagy-konkret-vilaga/