A Gyöngyösön élő művésznő nem mindennapi életutat járt be. Bár gyerekkorától érdeklődést mutatott a képzőművészet iránt, végül közgazdász diplomát szerzett, programozást is tanult, majd a bankvilágban dolgozott. Negyvenes éveinek közepén jött el az a pont, amikor hátat fordított a banknak és bátran belevágott a pályamódosításba. Képzőművészeti egyetemi előkészítőjére és különböző művészkörökbe járt. A Magyar Képzőművészeti Egyetem felvételijén több alkalommal is az utolsó körben rostálták ki.
Ennek ellenére, Kakas Olívia nem adta fel, hanem kitartóan alkotott és végül Egerben, az Eszterházy Károly Egyetem Vizuális Művészeti Intézetében végezte el a festőművész szakot 2019-ben. Hálával gondol vissza az ottani három évre, amely során mestere, Kopasz Tamás Munkácsy-díjas festőművész útmutatásával megtalálta a helyét és elkezdett egyre több és komolyabb visszajelzést kapni a munkáira. Az egri évek után újabb, a Covid által is nehezített útkeresés következett, mert Kakas Olívia alkotni akart, a további fejlődés lehetőségét kereste. Erőfeszítései sikerrel jártak és 2022-ben bejutott a Magyar Képzőművészeti Egyetem képzőművész mesterképzésének első évfolyamára (ez a szak tavaly szeptemberben indult először). Itt Dr. Erős István lett a mestere. Idén elnyerte az Amadeus Művészeti Alapítvány díját a Philadelphiai kísérlet I-II. című alkotásával és egyre több rangos kiállítási lehetőséget kap – itthon a Szépművészeti Múzeumban (igaz csak egy napra), külföldön Belgrádban szerepeltek művei.
Kakas Olíviát az olyan rejtélyek foglalkoztatják, mint amely a már említett Philadelphiai kísérlet című munkáját ihlette: Az amerikaiak a második világháború alatt az ellenséges felderítés számára akartak egy hajót láthatatlanná tenni intenzív mágneses mező kialakítása által. Nem egyértelmű, hogy a radaron való láthatatlanság, vagy az optikai láthatatlanság elérése volt a cél. A legendák szerint a kísérlet sikerrel járt, azaz láthatatlanná tettek, sőt a múltba teleportáltak egy több mint 1200 tonna súlyú és 90 méter hosszú hadihajót. Kakas Olívia akrilképe reflexió erre a számos összeesküvéselméletnek teret adó történetre. A hajó egyik fele jól látható, míg a másik fele csak fehér foltként azonosítható a sejtelmesen elmosódó háttérben. Bár a történet a kollektív tudat része, nem tudhatjuk, hogy megtörtént-e vagy sem, amit állítanak, de egy biztos: fogalmunk sincs, hogy hol tart valójában a mai technika és hogy Schrödinger macskája él-e vagy sem.
A kvantumfizikán kívül a sorsunk és hétköznapi döntéseink által nyitott dimenziók jelennek meg Kakas Olívia képein. A Cölöp című alkotás olyan mintha egyenes utat jelölne ki számunkra, mégis kérdés, hogy akarunk-e ezen az úton menni? Mi történik, ha valójában egy aknamezőn járunk vagy ha egyes cölöpök mégsem tartanak meg bennünket? Mintha csak az intuíciónk segíthetne abban, hogy mi legyen a következő lépés. Hasonló hangulatúak és azonos jellegű kérdéseket vetnek fel a Köd, az Utca és a Sodrás című festmények is. Nem lehetünk biztosak benne, hogy mi lesz, jó úton vagyunk-e és mintha nem lenne kapaszkodónk, csak magunkban bízhatunk. Ezzel szemben a 2023-as Fine Art Hungary – Az év műtárgya programsorozatra nevezett, hőlégballonokat ábrázoló Felszállás és Landolás című munkák mintha perspektívaváltásra hívnának: szakadjunk ki a hétköznapok vagy gondolataink körforgásából, engedjük el a kontrollt és tekintsünk az életünkre vagy aktuális problémánkra egy magasabb szemszögből annak érdekében, hogy az átmeneti szabadság és „lebegés” hozzásegítsen a megoldáshoz.
Kakas Olívia számára fontos a víz, az intuíció és az érzelmek. Mind felfedezhető Csend I. című alkotásában, amelyet egy nyári emlék ihletett: Vihar után lecsendesedett a tenger, gyönyörű volt a táj, nem volt sehol egy teremtett lélek sem, csak egy a vízen ringatózó, elhagyott vízibicikli. Mintha a tenger által jelképezett végtelen nyugalomban és stabilitásban megjelent volna egy mélyről jövő kellemetlen érzés és befészkelte volna magát a félelem és a szorongás. A vízibicikli ezáltal egy nyugtalanító elemmé vált, ami nem jelenthet jót. Mint amikor úgy érezzük, hogy túl szép egy helyzet ahhoz, hogy igaz legyen és aggódni kezdünk: Biztos valami rossz fog történni… Nem érdemeljük meg, hogy jól érezzük magunkat… Elhessegetjük-e ezeket az ünneprontó gondolatokat és ismét a jelenre, a szépségre és a boldogságra koncentrálunk, vagy hagyjuk, hogy elsodorjon bennünket a félelem és a kétség? Megengedjük magunknak a kellemes érzelmeket vagy annyira félünk az elvesztésüktől, hogy inkább át sem éljük ezeket?
Kakas Olívia 2019-ben végzett az Eszterházy Károly Egyetem Vizuális Művészeti Intézet képi ábrázolás festő szakán. Jelenleg a Magyar Képzőművészeti Egyetem képzőművész mesterszak hallgatója, jelenlegi mestere Dr. Erős István. Munkáival egyre több önálló és csoportos kiállításon jelenik meg. Számos díjat nyert, OTDK 3. helyezést ért el, Nemzeti Kiválóság és Nemzeti Felsőoktatási ösztöndíjakkal tüntették ki.
Kakas Olívia profilja az artotek.hu -n: https://artotek.hu/artist/kakas-olivia
Saját honlapja: https://kakas-olivia-art1.webnode.hu
Szerző és borítókép: Biró Krisztina, artotek.hu
